Egy egyedülálló konyha: Szardínia étkei és italai
Szardínia utazás és nyaralás
A Földközi-tenger második legnagyobb szigete nem csak a hófehér és rózsaszín tengerpartjával, az indigókék és smaragdzöld tengerével, és számtalan természeti és kulturális csodájával csábít, de az egyedülálló konyhájával is.
Szardínia lakói főként pásztorok, így nem csoda, ha a főétel a kenyér. Ezt könnyen magukkal vihették és a jól elkészített étek, sokáig eláll. Több száz fajta durumlisztből készítik, melynek módja településenként változik, és még sok családban otthon sütik. A legismertebb változata a pane carasau, amit még a 9. században az arabok hoztak be, és nagyon vékony, sokáig elálló kenyér. Másik népszerű formája a civraxiu, mely kerek alakú, kb. kilós, ropogós héjú, puha belsejű kenyér.
A hagyományos, ősi ételeik nagyon kevés fűszerrel készülnek, mert szeretik érezni mindennek a saját ízét. De a Szardíniaiak gasztronómiai szokásaik igen változóak, megyénként és földrajzi területekként mások.
A különböző szokások közt akad egy hasonló, és ez az ünnepi eledelként számon tartott roston sült szopós bárány vagy kismalac (porceddu). Ez utóbbi nem lehet egy hónaposnál öregebb. Lassú tűzön sütik, így a malac bőre aranysárga és kellően ropogós lesz, a húsa pedig szaftos és illatos, melyről boróka, mirtusz- és rozmaringgallyak gondoskodnak. Érdekességként meg kell említeni a mallori de su sabatteri ősi roston sütési módszert is, amit elsősorban Nuoro környékén lehet felfedezni. Ez esetben a sütnivaló állatokat – a nagyobbtól a kisebb felé haladva – egymásba helyezik. A borjúba egy kecskét, a kecskébe egy kismalacot, majd az egészet egyszerre sütik meg.
Sziget lévén közkedveltek a tengeri ételek is, mint például a a spagetti langusztával, a cassola halászlé, mindenféle kagyló, rák, polip, tintahal és egyéb tengeri herkentyű paradicsommártással.
Ismerje meg személyesen Szardíniát–>
A pásztorságból eredően számos sajtfajta létezik. A krémszerűen kenhetőktől a kőkemény fajtákig. Ezek többnyire juhsajtok, mint például a klasszikus fiore sardo, mely tömör és legkevesebb hat hónapig tárolnak fogyasztás előtt (olykor tovább is tartják, ekkor állaga a kőre emlékeztet, és csak reszelni lehet). A kínálatban találunk erős és enyhe sajtokat is, mint a dolce sardo-t, ami egy enyhe kenhető sajt tehéntejből, és a ricotta-t, ami egy túrószerű sajt.
Más olasz behatású konyháktól eltérően a szardíniai konyhában megtaláljuk a leveseket. Ezek olykor annyira tartalmasak, hogy egytálételként is megállják helyüket. Ilyen például a suppa cuata, ami húsleves, benne kenyér- és sajtdarabokkal.
Változatos a tésztás étkek kínálata is. Legjellegzetesebb a malloreddus, vagy más néven a gnocchetti sardi, mely vastag, kagyló alakú tészta, sáfránnyal ízesítve, és kolbászos, paradicsomos szósszal tálalva.
Egyes teóriák szerint, Szardínia szőlőtermesztése már a római birodalom előtt 1500 évvel létezett. Napjainkban spanyol hatás érezhető rajta. Leghíresebb borszőlői – a Cannonau és a Carignano – az Ibériai-félszigetről származnak. Neves boraik: a Terra bianca (könnyű fehérbor, halételek mellé ajánlott), a Torbato (kicsit gázos, könnyű fehérbor), a Le Bomarde (nehéz száraz vörösbor), az Aragosta (könnyű rosé), a Thaora (az Olbia melletti Monti helységben készült, könnyű, ízes rosé), és a Giogantino (vermentino típusú, nehéz, testes fehérbor, hasonló a tokaji borokhoz).
A szőlők jelentős része alkalmas likőrök előállítására is. A sziget leghíresebb likőrje bizton állítható, hogy a mirtusz és alkohol keverékéből előállított mirto, de készül még pálinka is, mint a szárd citromból készült likőr, Limoncello.
Az édességek is változatosak. A legismertebb a Formaggelle, mely sajttal vagy túrókrémmel töltött tészta, a szárított gyümölccsel és ropogós tésztával készülő Papassini, és a Seadas vagy Sebadas, ami olajban kisütött kerek tészta, ízesített sajttal töltve és mézzel megkenve. A jelentős méztermelésnek köszönhetően a szárd édességek jelentős részét mézzel ízesítik.
