Menü
Delos

Delos

Delos

Görögországi utazás infók

A sziget története

Delos szigete a Kikládok szigetcsoport által alkotott kör közepén helyezkedik el, Mykonos mellett. Mitológiai jelentősége révén olyan fontos szerepre tett szert, amelyet természeti erőforrásai sosem tettek volna lehetővé. Már az előtt is szent helyként tartották számon, mielőtt a görög mitológia ide helyezte volna Apollón és Artemisz szülőhelyét. Annak ellenére, hogy a sziget terméketlen és vízben igen szegény, kedvező fekvésének köszönhetően már korán (Kr.e. 3000) odavonzotta az őslakosokat. Aztán mikor a Kr. e. 7. században a görögök meghódították az egész szigetvilágot, Delos is ión lakosokkal népesült be, akik csupán egyetlen községet alapítottak. A sziget kezdetben a Naxosziak védelme alatt állt, ők állították fel az oroszlánokat is az Oroszlán-teraszon. Kr.e. 900 és Kr. u. 100 között az egyik legfontosabb szent helynek számított, ahol Dionüszoszt ugyanúgy tisztelték, mint Apollónt, Artemiszt és anyjukat, Létót.

Bár maga a sziget sosem jutott politikai szerephez a Kr. e. 478-ban megalapított Déloszi-szövetségben, (melyet az egymástól független kis görög városállamok védelmére hoztak létre Athén és Spárta vezetésével a perzsa támadásokkal szemben) mégis nagy jelentősége volt. A szövetségesek összejöveteleiket Delos szigetén tartották, s az itt található Apollón templom adott helyet a szövetség pénztárának is, ezért lett a tömörülés neve Déloszi-szövetség. Kr. e. 454-től Athén vette át Deloson az irányítást, s bár a sziget egy időre visszanyerte önállóságát, Kr. e. 166-ban Róma döntése alapján ismét Athén tulajdonában került és szabad kikötővé nyilvánították. Kedvező fekvése miatt már korábban is fontos piac volt, de a rómaiak forgalmát soha nem látott mértékig növelték. A rabszolgakereskedelem egyik köz-pontjává vált, egyetlen napon képes volt tízezer rabszolgát befogadni s ugyanitt továbbítani. Természetesen, mint minden más nagy kereskedelmi központban, Deloson sem csak rabszolgákkal kereskedtek, meg lehetett találni a világ összes törvényes és törvénytelen árucikkét (még a kábítószert is). Az egyre növekvő áru- és pénzforgalom velejárója volt a kalóztámadások megjelenése. A Marcus Antonius által megalapított híres kalóztörvények valamelyest megfékezték a kalózok által végzett pusztítást a szigeten, akik sokszor egész városokat foglaltak el azért, hogy lakosait jó pénzért eladhassák a piacon. A szigeten kialakult Apollón-kultusz sűrűn látogatott zarándokhellyé változtatta Delost, s hogy vallási jellegét megőrizzék, Athén Kr. e. 426-ban elrendelte a sziget ”purifikációját”. Ez azt jelentette, hogy Deloson valamennyi sírt felnyitottak és a holttesteket átszállították Rhénei-nára, ezenkívül megtiltották a szigeten a szülést és a halált. Így a vajúdó aszszonyoknak és a haldoklóknak el kellett hagyniuk a szigetet, s aki szót emelt a rendelet ellen, azt száműzték. Az egyre nagyobb forgalmú kikötővel és kereskedelemmel rendelkező sziget felkeltette a hódítók érdeklődését is. Kr. e. 88-ban VI. Mithridátész ponduszi király, miután Görögország nagy részét már elfoglalta Delost is megtámadta. Már az első támadás alkalmával szinte a teljes lakosságot megölte és az összes kincset elrabolta, a második pedig végérvényesen a sziget elnéptelenedéséhez vezetett. Delos a Kr. u. 2. század óta teljesen lakatlan, az egykori dicsőségnek ma már csak a nyomait láthatjuk az athéni francia iskolának köszönhetően, akik 1873-ban kezdték el a szigeten az ásatásokat és sikerült feltárniuk Apollón szentélyének épületmaradványait és a körül kialakult hellenisztikus várost, valamint számos istenség templomainak romjait. 1990-ben az UNESCO felvette Deloszt a Világörökség listájára.

A sziget keletkezése

A sziget keletkezéséről többféle monda is él a görög mitológiában. Egyesek úgy tartják, hogy Poseidon a szigonya ütésével varázsolta elő a szigetet a tengerből (innen a neve ”látható”), mely ide-oda úszkált a szigetek közt, mígnem Apollón egyszer csak megunta, hogy szülőföldjét mindig máshol kell keresnie, ezért eltéphetetlen fonalakkal kifeszítette a bolyongó szigetet Mükonosz és Güarosz közé. Egy másik elbeszélés szerint a sziget az égből esett a tengerbe, vagy Szicília földjéről szakadt el s mindaddig céltalanul hányódott a tengeren, míg menedékéül nem szolgált a Héra elől menekülő Létónak, hogy világra hozhassa Apollónt és Artemiszt. Delos (a szigetet a görög mitológiában megszemélyesítve találjuk) csak azzal a feltétellel engedte meg Létónak, hogy fiát rajta szülhesse meg, ha a születendő nagyhírű gyermekének fő kultuszhelye a szigeten lesz és gazdaggá teszi népét. Ezt Apollón a későbbiekben valóra is váltotta, hisz tisztelői a világ minden tájáról hordták ide a kincseket. Természetesen a sziget keletkezésének meg van a tudományos magyarázata is, melynek folyamata megegyezik a Mykonos szigetének keletkezésénél megismert mikro kontinensek kialakulásával.

Apollón kultusz – mitológia

Létó, a ”Szép hajú” szépsége megigézte Zeuszt, a legfőbb istent, s hogy Zeusz féltékeny felesége Héra ne jöjjön rá erre, fürj alakban egyesültek. Ennek ellenére mégis Héra tudomására jutott a dolog, s ezért Létónak nagyon sokat kellett szenvednie. Először is Héra ráküldte Létóra Püthónt, a szörnyű kígyót hogy elpusztítsa őt, majd megesküdött arra, hogy Létó nem szülheti meg gyermekeit olyan helyen, amelyet már értek a Nap sugarai. Létó, nyomában a Püthónnal, bejárta az egész szárazföldet és a szigeteket, de Héra haragjától tartva senki sem akarta befogadni őt, mígnem elért Delos kietlen szigetére. Delos akkoriban még úszó sziget volt, felszínét iszap fedte. Mikor Létó a szigetre lépett két szikla emelkedett ki a tengerből, melyek egyrészt rögzítették a sziget helyzetét, másrészt elzárták az utat Püthón elől. Poszeidón, hogy segítse öccse, Zeusz kedvesét, magasra emelte a tenger hullámait, így a víz kék kupolaként borult a szigetre, hogy elárnyékolja a földet a Nap sugaraitól. Létót szinte az összes istennő körülvette, hogy segítsenek világra hozni Apollónt és Artemiszt, csak pont a szülést segítő Eilethüia maradt távol, aki elől Héra eltitkolta, hogy Létó gyermeket vár. Létó kilenc nap és éjszaka szenvedett, de nem tudta megszülni gyermekeit. Ekkor az istennők követet küldtek Eilethü-iáért, hogy Hérát kijátszva elhozzák őt Létóhoz. Eilethüia a neki ígért arany nyakláncért cserébe hajlandó volt Létó segítségére sietni, s amint az istennő a szigetre lépett, Létó megszülte lányát, Artemiszt és rá egy napra Apollónt. A gyermekek születése után Zeusz megkérte feleségét, ne tápláljon több haragot Létó iránt, így Héra nem üldözte tovább őket, sőt megengedte nekik, hogy felköltözzenek az Olümposzra.

Látnivalók

A sziget jelentőségét Apollón kultusza adja, aki ezen a szigeten született ikertestvérével, Artemisszel együtt. Az itt található nagy kiterjedésű romkert Görögország egyik legjelentősebb régészeti ásatási területe, melyet elsősorban azoknak érdemes felkeresni, akik érdeklődnek az ókori görög művészet, építészet iránt. Az Apollón kultusz maradványai ma is nagyszerű látványt nyújtanak, mivel az ókori építményekhez senki sem nyúlt azóta, hogy a perzsák Kr. e. 69-ben a sziget teljes lakosságát elpusztították. A szent kerületben találjuk Apollón templomát, amit legalább annyian látogatnak meg, mint az athéni Akropoliszt, valamint rengeteg templom maradványát a különböző isteneknek felszentelve. Ha Deloson járunk feltétlenül látogassuk meg az Oroszlánok teraszát a Kr. e. 7. századból, a színházat, valamint Kleopátra és Dionüszosz házának maradványait. Bár a sziget alapterülete nem túl nagy, csupán 5 km2, aki mégsem szeretné bejárni az egész szigetet, láthat egy kis ízelítőt az ókori kultúrából a Delos Múzeumban. Ahol ma már kilenc teremben csodálhatjuk meg a kiállítást. A kilenc kiállító teremből hat a Deloson talált szobrokat és domborműveket mutatja be, kettőben cserépedényeket találunk a történelem előtti időkből egészen a hellenizmus koráig, az utolsó pedig a mindennapi élethez szükséges tárgyakat, eszközöket mutatja be, melyeket lakóházakban találtak. És a kiállításnak itt még nincs vége, a múzeum egy különleges gyűjteménnyel is rendelkezik, mely a Kr. előtti időkből származó cserép-, agyagedényeken, ékszereken és mozaikokon kívül, temetői szobrokat és domborműves sírköveket mutat be az érdeklődőknek.