Cookie-k használata
Oldalunk cookei-kat használ a jobb felhasználói élmény érdekében
Vízbe nyúló szirtek, a széltől laposak és simák, sötét macchia, fölötte ragyogó kék égbolt, rózsa-, ibolyaszín, világító fehér, zöld színben pompázó kövek, csiszoltak, a természet erői által megformáltak, melyek mesebeli alakokra emlékeztetnek; medvét, sárkányt, elefántot vélhetünk felfedezni bennük. Amikor a mesék keleti hercege 1960-ban ideérkezett, erre a ritkán lakott területre, Costa Smeraldának, azaz smaragdpartnak nevezték.
Évek múltán a vidék benépesült, Szardínia legkedveltebb üdülőövezetévé vált. A sziget egykori szegényházából Szardínia leggazdagabb vidéke lett. A gránitfalvak, ősi kőüledékek és a vidék nyugalmat sugalló atmoszférája méltán teszi vonzóvá Szardínia e vidékét. A hatvanas évek elején a felső tízezer egyik tagja, Aga Khán herceg fedezte fel Gallura tengerpartját, ezt az eszményi vitorlázóhelyet, s tette az exkluzivitását vesztett Côte d’Azur tengerparttól elpártoló barátai körében ismertté e partot.
Ez az 55 négyzetkilométeres part menti macchia strandokkal, sziklákkal csipkézett öblökkel együtt egyedi módon épült be; egy nemzetközi építész- és területrendező szakembergárda elképzelései szerint olyan jelleget kapott, amivel természet közeli és szervesen kifejlődött nyaralókörzet jött létre. Kerülték a Földközi-tenger terület rendezés címszó alatt gyakorta alkalmazott olyan építészeti megoldásait, melyek megbolygatták a vidék természeti kincseit és látványosságát, arra törekedtek, hogy a körzet csupán kis hányadát építsék be. Építészek a település kialakításkor a földközi-tengeri halászfalvait vették példaképül, anélkül, hogy szolgamód utánozták volna a mintákat, vagy, hogy a folklorisztikus jelleg giccsessé vált volna. Természetes építőanyagokat alkalmaztak, pl. gránitot és fát. Belső terek kialakításánál is a nemes egyszerűségre törekedtek, beleszőtték a szárd és modern kézműipari alkotásokat. Mindezeket kitűnően példázza Cala di Volpe, Pitrizza és Romazzino szállodája, melyeket reneszánsz villával lehet összehasonlítani.
Porto Cervo vitorláskikötő új településként jött létre. Ellátták a vitorlázáshoz és hajózáshoz szükséges minden korszerű technikai berendezéssel; hajóépítő műhellyel, szerelőcsarnokkal. A településnek saját Costa Smeralda stílusú temploma van, ami valódi El Grecót őriz. A Baia Sardinia és Porto Rotondó stílusát követő piazzát bárok, üzletek, boltok és sikátorok veszik körül.
A La Maddalena nem csak a szigetek, de az egyetlen ittlévő város neve is. Az itteni Caprera szigetre vonult vissza Olaszország egyesítése után Giuseppe Garibaldi, és itt is van eltemetve. A várost 1770-ben alapították egy halászfalu alapjain, ahol az olasztengerészet egységei is állomásoztak. Hírnevét számos partszakaszáról és strandjával szerezte, melyeket a nyugat Mediterrán térség legtisztábbjaiként tartanak nyilván. Ahogy a hajó közeledik La Maddalenára, a Szent István-sziget mellett halad el, aminek tetején a Szent György erőd villan fel. Ezen a szigeten található az amerikai flotta bázisa és néhány híres turistafalu, csodálatos szépségű égszínkék tengerrel megáldott finomhomokos öböl.
La Maddalenáról érdemes idelátogatni hajóval, vagy akár bérelt bárkával is; pálmafás tengerparti sétány, 1800-as években épített épületek sora tárul elénk. A turistakikötő yachtokkal és vitorláshajókkal telített, amíg a domboldalon a szigorú hatást keltő Guardia Vecchia erőd uralkodik. Főtere a gránitkövezettel burkolt Garibaldi tér, ahol Garibaldi emlékoszlop és Városháza áll. Az impozáns pálmasor sétányon, az admirális palota előtt találjuk a Horgony emlékművet, a tengerben elestek emlékére.
A sziget kb. 20 perces panorámaúton autóval körbejárható, amiről gyönyörű kilátás nyílik a környékbeli kisebb szigetekre. Erről az útról közelíthető meg a legtöbb sziklás és homokos öböl, úgy, mint a Giardinelli-félsziget, a Cala Lunga (Hosszú-öböl), a Spalmatore-öböl, és a sziklás Marginetto fok. A sziget legvadregényesebb része a Pokol-öble (Cala I’Inferno), szépséges sziklákkal tagolt homokos tengerpartjával. Ezt követi a Macchione delle Femmine (Nők bokrosa), majd a magaslatról, a Forte dei Colmi csúcsról semmihez sem fogható panoráma tárul elénk; Spargi, Budelli, Santa Maria, Razzoli-szigetek. A távolban, az égszínkék tenger közepén még Korzika is megcsillan.
Védett nemzeti park, a többi kisebb szigettel (Spargi, Budelli szigete, Szent Mária sziget) a Parco Nationale dell’Arcipelago della Maddalena nemzeti tengeri partot alkot, nyaranta tilos ide gépkocsival behajtani, ez csak itt lakóknak lehetséges, engedéllyel. Ilyenkor buszjáratok bonyolítják a forgalmat. A két szigetet csodálatos kilátással rendelkező fahíd köti össze. Giuseppe Garibaldi ezen a földön vásárolt földet, mások szerint az egész szigetet ajándékba kapta a királytól és ide vonult vissza 1856-ban. A fenyvesben álló Garibaldi ház Olaszország egyik leglátogatottabb múzeuma. Itt még az óra is megállt Garibaldi halálával.
A háztól ösvényen át jutunk a hős sírjához, a Garibaldi-öböl magaslatán, a sír mellett bárkáit találjuk. Panoráma út köti össze a sziget két végét és a magaslatot: Becco di Vela, ahol a XIX. századi erődítmény áll. Innen csodálatos sziklás és homokos öblöket látogathatunk, mint a Coticcio-öböl. Dél felé haladva közelíthetjük meg a Stagliali-öblöt, itt található a híres Caprerai Vitorlás Club székhelye. Lenyűgöző strandokon keresztül jutunk át a félsziget Punta Rossa csücskére, ahol régi katonai bázis épületei állnak. A sziget nyugati oldalának közepén található a Szardínián elsők közt az egyik leghíresebb utazási klub által alapított, mai napig egyetlen turistafalu.
Korábban Arzachena nem volt több mint egy mezőgazdasági- és juhtenyésztési központ Gallura keleti partjánál, Costa Smeralda terjeszkedésével az 1970-es években vált kiemelkedő várossá. Történelmi központjában áll az 1776-ban épített Havasi Szent Mária-templom. A mellette fekvő Szent Lucia templom körül lévő bástyáról csodálatos kilátás nyílik az öbölre és a Maddalena szigetekre.