Menü
szardinia-tortnete

Szardínia története

szardinia-tortnete

Szardínia nyaralás

Észak Szardínia Utazás

Dél Szardínia Utazás

Orosei öböl – Szardínia utazás

Costa Smeralda – Szardínia utazás

A szárdok elődeitől a Római Birodalomig

Szardínián az első településnyomok i. e. 6000-re tehetők. Az első közösségek feltételezhetően a tenger felől, Korzikáról, vagy a Dél-Olasz partok felől érkeztek. Nyomaik megtalálhatóak a Maddalena szigeten, Alghero és Carbonia környékén: barlangokban élő vadászok, pásztorok voltak, kőből pattintott szerszámokat és egyenes vonallal díszített kerámiákat használtak.

I. e. 4000 körül fejlettebb kultúrájú nép jelent meg a sziget több részén: a Bounighinu kultúra. Halottaikat barlangokba temették. Kerámialeletek Korzikával, az olasz szárazfölddel és a dél francia partokkal folytatott cserekereskedelemre utalnak, ami főleg az Arci-hegynél bányászott obszidiánkőnek és annak mesteri megmunkálásának köszönhető.

I. e. 3000 környékére tehető a Szent Michele kultúra, amit az Ozieri melletti barlangról neveztek el. A közösség életében fontos szerepet játszott az obszidián, kovakő, szteatit gyűjtése és megmunkálása, ezek mellett megjelent a bronz is. Halottaikat sziklába vésett, több helyiségből álló díszített nekropoliszba vagy „Domus de Janas”-ba temették. Ekkorra tehető az Accodi-hegy megalitikus oltára, mely egyedüli egész Európa területén és a Pranu Muttedu Necropoli, Goni hegység mellett. I. e. 3000 végén kezd elterjedni a „Claro-hegy kultúrája”. Ez egy igen fejlett földművelő nép, réz fegyverekkel és használati eszközökkel, jellegzetes formájú kerámiákkal, amiket feltehetően sorozatgyártás-szerűen készítettek. Ők építették a dolmeneket és a menhireket, amiket kultuszhelynek használnak.

Ezzel időben, térben párhuzamosan jelentek meg az első nuraghék; ezek a kör alakú erődítmények az itt lakó és az újonnan érkezett népek közötti fegyveres összecsapásokra engednek következtetni. A „Nuraghe kultúra” a legsajátságosabb jelenség a szárd történelem folyamán, és a világon egyedülálló.

A nuraghe az ezt követő évezredben továbbfejlődött; több toronnyal, átjárókkal, udvarral, fallal körülvett komplex épületegyüttessé vált. Az építmények a sziget minden részén, a mai napig megtalálhatók, bár sok eltűnt közülük. Feltételezik, hogy eredetileg a nuraghék egymástól látótávolságra helyezkedve erődítmény-rendszert alkottak.

A nuraghék civilizációjának korszakai

I.e. 1800-1500: elő nuraghék és a menhirek kora. I.e. 1500-1200: egyszerű nuraghék elterjedése a „Tomba dei Giganti” (óriások sírjaival és a „Betilo” szertartásra használt oszlopokkal együtt. I.e. 1200-900: a komplex nuraghék, erődítmények kialakulása, nuraghikus templomok és szent kutak építésének kora. I.e. 900-500: nagyobb települések kialakulása a nuraghék körül, az első kő- és bronzszobrok megjelenése. A komplex nuraghék feltételezések szerint több törzsből álló nép volt, akik védelmi szempontok miatt éltek a nuraghék körül. Bronzszobrok egy törzsfőnök és papok által vezetett katonákból, pásztorok, halászok, kéz- és földművesekből álló társadalmat ábrázolnak. Legfontosabb társadalmi tevékenység a földművelés és állattenyésztés volt, de Gennamaria és Villanovaforru központtal egy társadalmi réteg fémek megmunkálására specializálódott.

Atlantisz legendája

Néhány szárd kutató arra a következtetésre jutott, hogy Szardínia szigete megegyezik az elveszettnek hitt Atlantisszal. Platón az i. e. VI. században írta le Atlantisz legendáját: „volt egyszer egy ércekben gazdag nagy sziget vagy kontinens a Héraklész oszlopain túl, itt egy fejlett kultúrájú, tornyokban lakó, királyok által irányított nép lakott.”

Nagy Sándor történetírója, Eratosztenész az első, aki a Gibraltár-szorost nevezte Héraklész oszlopainak, a korábbi irodalom kivétel nélkül Szicília és Tunézia közé helyezte, ráadásul a Tirrén-tenger nevét etimológiailag a „torony” kifejezésből származtatják. Sergio Frau kutató szerint a Tirrén-tenger Tirrenia tartomány szigeteivel a „Turrenoi” kifejezésből származik, jelentése „Tornyok építői”. Az említett tornyok sehol máshol, csak Szardínia szigetén találhatóak, amiből következik, hogy a Tirrén-tenger Szardínia akkori népéről kapta a nevét.
Hogy lehet, hogy évezredekig senki sem tett említést többé a tornyokról, s erről a szigetről, hogy feledésbe merült és már Nagy Sándor idején is máshol keresték Atlantiszt, ami akkorra már legendává vált? Valami természeti katasztrófa következtében eltűnt vagy nagyrészt megsemmisült a tornyok kultúrája? Mi történhetett?

A geológusok szerint akkoriban több vulkánkitörés volt. A legtöbb „Nuraghe Kultúra” kori emléket magas földréteg takarta és őrizte meg évezredeken keresztül. Geológusok vizsgálatai alapján e réteg tengervízzel keveredett iszap, ami egy tenger alatti vulkán kitörésére enged következtetni. A hatalmas vízhullámok magukkal sodorták, betakarták a tornyokat, elpusztította e fejlett kultúrát. Hogy lehet, hogy nem említették többet a szigetet, a kultúrát, a népet? – Tiszteletből és félelemből. Tabuvá, szentté vált. Ezt már Sztrabón ókori történetíró is gyanítja néhány írásában.

2004. november 17.-én a szardíniai Milis településen kiállítás nyílt Atlantisz címmel, ami decembertől a párizsi Unescu Palotában lesz megtekinthető. A fent leírt tézist hivatott alátámasztani, mely szerint Szardínia szigete lenne az elveszett Atlantisz.