Síoktatásunk módszertana

A síelés manapság nagyon divatos sportággá vált, és évről évre egyre több kezdőt vonz a pályákra. Azonban a kezdőknek csak egy részéből lesz később gyakorlott síelő, de  nem azért mert a többiek nem lennének képesek elérni ezt a szintet, miután  egy könnyen elsajátítható sportról van szó. Ők a szükséges instrukciók és a megfelelő felszerelés hiánya okozta negatív élmények következtében egyszerűen feladják, és többé nem állnak deszkára. Ezen szeretnénk változtatni  úgy, hogy a síelés mindenkinek a mozgás szabadságát és a természetben eltöltött boldog pillanatokat jelentse.

Kezdő és haladó, egyéni és csoportos óráink lényege, hogy mindenkinek a megfelelő szinten, az egyéni igények figyelembevételével fejlesszük a tudását, hogy ennek  birtokában a későbbiekben igazi örömüket leljék a havas lejtők meghódításában. Oktatóink segítségével a legkorszerűbb, nemzetközileg elismert módszerekkel sajátíthatják el a jó sítechnikát.

Nálunk a tanulás és a sportolás mindig jókedvűen zajlik, egyben kellemes, szórakoztató program is. A házi síversenyek hangulatát fokozza az élőzenés alpesi hütték hangulata, a tábortűz, és az ízletes ételek, italok.

A sízés és snowboardozás  rövid gyakorlást követően nagy örömöt képes nyújtani. Ez csapdát jelenthet  azok számára, akik autodidakta módon tanulnak síelni., ugyanis a végső cél, a különleges körülményekhez is alkalmazkodni képes sítudás eléréséhez szükség van az oktatók felkészültségére. Ők azok, akik figyelemmel kísérik a technikai fejlesztéseket, akik tisztában vannak az ezzel kapcsolatos változásokkal, akik a technikákat tervszerűen építik egymásra, és szemük van ahhoz, hogy a tanítvány mozgásában észrevegyék a gátló tényezőket, vagy éppen a fejleszthető lehetőségeket.

A síelni tanulás tulajdonképpen különböző képességcsoportok fejlesztését jelenti. Konkrét példával élve nem az a célunk, hogy megtanuljunk hóekével síelni, hanem az, hogy megtanuljuk irányítani, ellenőrizni a síléceket. Ha már tudunk forgatni, újabb –  magasabb szintű – sítechnikákkal is közlekedhetünk a hegyen. Tehát átugorhatjuk a hóekét, ha el tudjuk sajátítani a forgatást más módon is.

Az alapvető képességcsoportok:

• egyensúlyozás, amely az összes további képességcsoportban fellelhető
• siklás
• élezés – élváltás
• terhelés, tehermentesítés, visszaterhelés
• forgatás

Az egyes képességcsoportok szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Elég arra gondolni, hogy megterhelt lécet roppant nehéz forgatni: pontosan ezért van szükség a tehermentesítésre. Az élezés is megnehezíti a forgatást: egy élen futó kanyarlécet gyakorlatilag lehetetlen a klasszikus értelemben forgatni. Az összetevők aránya nemcsak az egyes technikai elemek esetében változó, hanem az elemeken belül is. Egy párhuzamos lendület közben például a kezdeti erőteljesebb forgatás csökken, azonban ezzel párhuzamosan az élezés nő, miközben egyre erőteljesebben terheljük a síket.

Az egyensúlyozás tekinthető a legfontosabb összetevőnek, Kovács Tamás Attila írja a síoktatók kézikönyvében; „A sízés nem más, mint az egyensúly megőrzése – megtartása, elvesztésének és visszanyerésének dialektikája/dinamikája sajátos körülmények között, sajátos eszközökkel.”

A siklás jelentősége alapvetőnek tekinthető, hiszen – ideális esetben – a sízés folyamán állandóan siklásban vannak a lécek, miközben a síző mindent megtesz az egyensúlyi helyzet megteremtéséért. Magas szintű elsajátítása nélkül nem lehet megtanulni haladó szinten síelni.

Terhelés – tehermentesítés:  a terhelés már az alapvető mozgások esetében megjelenik. Amikor felcsatoljuk a síléceket, majd egy lépést oldalra lépünk, hogy felvegyük a botokat, máris megtörtént egy terhelésváltás. A terhelés segítségével görbülnek meg a sportszerek a kanyarban. A lécek és deszkák terhelésének, tehermentesítésének tudatos alkalmazása a haladók egyik ismérve! A terheléssel szorosan összefügg, hogy a sílécek, hódeszkák a kanyarban rugóként működnek: a terhelés által beléjük táplált energiát a terhelés csökkenésével visszaadják.

Élezés: az élezés, az élek kihasználása alapvető fontosságú a mai havas sportokban. Aki nem tudja használni a sílécek élét, annak gyakorlatilag nincs különbség egy húszéves „dióverő” és egy mai carvingsí között.

Forgatás:  a sízés képesség együtteseinek sajátos formája a forgatás. Talán a legnehezebb, „legművibb” összetevő a síelés során. Valószínűleg ez az oka annak, hogy számos technikai hiba hátterében a forgatás hiánya áll. Jellemző a forgatásra, hogy a technikai tudás hiánya rejtőzködő, látszólag egészen jól meg lehet tanulni síelni egészen rossz forgatással. Később azonban bizonyos technikai elemek megtanulása szinte lehetetlenné válik enélkül.